ÚRKÖKÉNY LEGENDÁJA

 2011.01.05. 12:59

6. Fejezet

" Laura ismét bekavar"

 
Alex, a fürdőszoba tükör előtt állva piperkőcen készülődött: gondosan bekente kiborotvált arcát azzal a minőségi arcszesszel, amit a központban dolgozó nők a „bugyi nedvesítő” jelzővel illettek. Haját precízen bezselézte, amitől még kormosabbnak tűnt az amúgy is mélyfekete, dús frizura. Hát Kővári úr, bizony olyan izgalommal készülődött, mintha minimum egy Sharon Stone várná a sarki kávéházban. Bár az a bizonyos randevú előtti érzés régóta elkerüli, most mégis hevesen dobogott a szíve. Az eszeveszett lüktetés oka pedig nem más volt, mint egy egyszerű öregember, és egy mese, ami talán a végén maga lesz az élő történelem.  
-         Lássuk – motyogta magába, már Csillagbérci irodájában sürögve – diktafon, papír és írószerek. Levonós széljegyzék, ja persze – csapott a homlokára - üres kazetta, úgy négy darab. Mi is kell még, mi is kell még?
Hívatlan vendég zavarta meg az irodai idillt, s Alex lelkivilágát. Hogy az a… - káromkodott magába, de feleslegesen. A csapás már jelen volt, közvetlen az orra előtt állt, tűmagas, cukorrózsaszín cipőcskéjében, s fölényesen topogott..
-         Na csak, na csak – csiripelte vidáman Laura –hová ez a nagy készülődés?
-         Te aztán tényleg olyan vagy mint egy vírus! Mondd, nem fertőznél inkább máshol?
-         Kérdésre kérdéssel, ca, ca, ca – fenyegette – titkos küldetésre indulsz ugye! Veled tarthatok?
-         Semmi titkos nincs abban, amire készülök, - Alexnek nem sikerült lepleznie zavarát - Még mindig kutatunk a kastély környékén, de hiszen ezt te pontosan tudod, hiszen beloptad magad mint egy tolvaj.
-         Hogy itt milyen por van – fintorgott Laura mikor megfogta az egyik asztalon tesznyélkedő enciklopédiát, s úgy tett mintha meg sem hallaná Alex szrukálódását – le kell öblíteni a kezem. A por mindig kiszárítja.
-         Látott is a te kezed port! – fintorgott a férfi – Ott, húzd félre azt a függönyt, találsz mögötte egy csapot. Nem venném a lelkemre, ha miattam száradna ki az a tökéletes kéz.
-         Ez eszméletlen. Még mosdókagyló is van az irodádban. – Laura tényleg betontürelmű, végig úgy beszélt a férfihoz, mint ki észre sem veszi, az mennyire elküldené már melegebb éghajlatra - Alex! Te tényleg nagykutya vagy itt.
Laura a függöny mögé vonult és épp a nem túl jó illatú folyékony szappanból nyomott a tenyerébe, mikor Judit sétált be az irodába. A félig elhúzott függöny, pont eltakarta Laurát, Alex és Judit legnagyobb vesztére.  
-         Figyi – zúdultak a szavak Judit szájából s közben Alexre sem pillantott – azt gondoltam, hogy lepjük meg Hunor bácsit ezzel a gyümölcskosárral. Judit végig a kezében tartott gyümölcshalomban gyönyörködött, így Alex feleslegesen jelzett kezeivel, hogy fogja be, hasztalan volt. Jó tudom – folytatta Judit – talán túlzás, de ha figyelembe vesszük, hogy ő az egyedüli élő tanú, aki mesél nekünk a Csodapalotáról, ami valójában Úrkökény, hát ettől sokkalta többet is megérdemel. Kell a vitamin, hogy legyen elég ideje mindent elmesélni. Mi bajod? Mit integetsz össze vissza?
-         Szóval nincs itt semmiféle titkos küldetés – lépett elő a függöny árnyékából Laura –
-         Laura, az isten szerelmére maga mit keres itt?
-         Laura mindig jókor van jó helyen – legyintett Alex
Igen Laura épp úgy reagált az időközben, titokban előkerülő szemtanúra, ahogyan a két „tudós” azt várta. Kirobbanón, szemrehányóan, kényesen, és fenyegetően.
-         Az én filmemnek köszönhető, hogy ez a vénség egyáltalán megláthatta a kastélyt. Mégis hogy gondoltátok, hogy kihagytok ebből? – Na most tűnt el Laura türelme, és úgy hisztizett mint egy hétéves - De most szólok, hogy vagy én is részt veszek benne vagy senki.
-         És mégis mit teszel? – kakaskodott Judit – Fegyvert fogsz az öreg fejéhez? Áhh, mit is gondolok hiszen azt sem tudod, ki ő s hogy hol lakik.
-         Mibe fogadjunk, hogy megtalálom – fölényeskedett – és olyan hallgatóságot viszek a háza elé, hogy kétlem azok után bárkinek is beszélne. Tehát vagy magatokkal visztek, vagy elintézem, hogy soha ne beszéljen.
-         Ezzel nem érsz el semmit Laura – váltott kedvesebbre Alex – ez a bácsi 105 éves, csoda hogy még él. Az unokája szigorúan kikötötte, hogy nem lehet nagy felhajtás körülötte. Még arról is alig sikerült meggyőznöm, hogy Judit had jöjjön velem.
-         Hát hárman még nem számítunk hadseregnek. Veletek megyek akár tetszik akár nem.
-         Nem Laura – lépett be még épp időben Alexék főnöke László – nem veszélyeztetheti a feltárás sikerét, ezt nem engedhetem.
-         Jelen voltam az ásatásokon. Végig forgattam hónapokon keresztül. Ha azt hiszi hogy bárki, megakadályozhat abban, hogy megismerjem a kastély igazi történetét, nagyot téved.
-         Erről szó nincs, mindenki megtudja, az egész ország, hiszen ezért dolgozunk. Kazettára veszünk mindent, akár még készíthetsz belőle egy újabb dokut is.
-         Nem Alex én hallani akarom a saját fülemmel és hallani is fogom.
Veszett fejsze nyele, kb. ilyen egy veszekedés Laurával, pedig László még a felettesét is felhívta de hasztalan. Laura szabad kezet kapott a kastély ügyében – válaszolt a tévés vezér. Úgy másfél órával később Alexék megadták magukat és szégyenkezve ugyan de felhívták Valtert és tájékoztatták a nem épp rózsás fejleményekről.
-         Előbb csak magáról volt szó, aztán belementem, hogy a kolleganője is jelen legyen. De hogy még egy tévés is – hallatszott Valter hangján a nemtetszése – most még is mit mondjak? 
-         Teljesen igaza van, viszont a tévés kolleganő végig jelen volt a feltárás során és ő készítette a dokumentumfilmet is. Tisztességtelen lenne pont őt kihagyni.
-         Jó!!! – tette fel a pontot az i-re Valter – de kamerát nem akarok, csak azt amit megbeszéltünk, diktafont, meg papírt … és innentől kezdve nincs több kollegina, meg ismerős, meg barátnő. A mai találkozó pedig elmarad, a nagyapám elfáradt már két teljes órája várakozik magukra. Holnap jöhetnek a mára tervezett időpontban.
A telefon végig kihangosított állapotban volt, így Laura tisztán érzékelhette a vonal túl oldalsó felének nemtetszését. Ez persze egy cseppet sem bizonytalanította el.
-         Na – formálta vörösre festett száját boldogan – ugye el lehetett ezt intézni.
-         Csak ne lennél ennyire cinikus – kárált Alex
-         Laura maga egy vipera – jelentette ki Judit
-         Óh ezt bóknak veszem – kacagott fel Laura – a vipera erős, kecses és gyönyörű állat. Akár egyetlen harapása is halálos lehet. Ha én ilyen vagyok hát boldog, vagyok tőle.
-         De nincsenek lábai – Judit nem hagyta magát, ugyan miért is tette volna – egy csúszó mászó, aki csak a mérgéből tud érvényesülni. Megszerzi amit akar, hiszen félnek tőle, mert tudják akár ölni is képes a céljai elérése érdekében. De mire megy vele, hiszen mindenki undorodik tőle. Gyere Alex itt túl mérgezett a levegő.

Laura magára maradt Alex irodájában de nem foglalkozott Judit metaforáival. Azon törte a fejét, hogyan csempészhetne be egy saját kis diktafont, hogy senki ne vegye észre. Mert ahhoz kétség sem fért, hogy ő lesz az első, aki az öreg hangjából készült felvételt bemutatja. De ahhoz ugyebár, hogy mindent bemutathasson kivágás nélkül, szüksége van egy eredeti példányra. Hamarjában tárcsázta is Jenőt, a BLT informatikai zsenijét és mire Csillagbércet elhagyta már elintézettnek is tekinthette iménti problémáját......   

A bejegyzés trackback címe:

https://evettabright.blog.hu/api/trackback/id/tr312562341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.