Laura zaklatott állapotban lépett az utcára. Belső hangja egyértelművé tette, igen is jó nyomon jár. Minden idegszálával arra koncentrált, hogyan furakodhatna be a Pilis völgyébe. Fű alatt vagy hivatalosan, mindegy csak benn legyen. Nem sokat teketóriázott, hamarjában feltárcsázta a megfelelő telefonszámhoz tartozó férfit, az ő kis macikáját. A kis macika polgári nevén Rendes Gyula, 56 éves építész, mindössze csak 26 évvel idősebb az ő kis Laurájánál. Na igen… és nem mellesleg azon módos férfiak egyike, aki szerény kis vagyonának köszönhetően, az előkelő harmadik helyet érdemelte ki, a száz legvagyonosabb magyart listáján a 95-ös évben. És még mondja azt valaki, hogy a pénz nem boldogít. Ugyan már dehogynem. Elég csak ránézni a Laura – Gyula párosra, s már adja is magát a kérdés: vajon ez a csinos nő akkor is ennyire boldogan mosolyogna a hájpacni, kopaszodó, kerekarcú és idétlen vigyorú vénember mellet, ha csóró volna? Nehéz kérdés, tényleg az, de a válasz, nos szerintem mindenki ugyanarra voksol. Tény, hogy Gyula kedves, és intelligens, olyan férfi, aki mindenben Laura kedvét keresi, és képes is neki megadni mindent, amiről egy nő csak álmodhat. Mégis, a nagy ő, első ránézésre inkább gyomorforgató, mintsem izgató. Ezzel szemben Laura… Laura külsejében nem lehet hibát találni. Ő az a nő, akinek még a fogai is mindig tökéletesen csillognak, a nő, akinek platinaszőke hajat adományozott a természet, és búzakék szemeket, akinek a bőre anélkül is puha és ragyamentes, hogy folyamatosan kozmetikusok radíroznák agyonra. A nő, aki smink nélkül is gyönyörű, reggel is, nyúzottan, ébredés után. Mindig ízlésesen, alkalomhoz illően öltözik. Rövid, már -már fiúsan tépettre nyírt trendi frizurájának köszönhetően, mégis feltűnik egyéniségében, a vagány csaj. Egy szó, mint száz, ők ketten a mese életre kelt szereplői: a legendás szépség és a rút szörnyeteg. De lássuk be, Laura köztudottan kiállhatatlan természete miatt, tán az egész világon nem létezik más férfi, aki a gyönyörű kirakat ellenére elviselné őt a hétköznapok poklában. Ha másért nem is, hát ezért mindenképp kitüntetést érdemel az ő Rendes macikája.

„ A mindig elérem a célomat Laura „  dühösen csapta össze a mobiltelefonját és idegesen topogva kémlelte az utcát egy kóbor taxi reményében. Gyula telefonján a hangpostája jelentkezett. Eme üzenet azt jelezte, hogy a macika, épp valami fontos üzletet bonyolít. Laura mégsem várhatott. Az ő ügye is épp olyan fontos, ha nem fontosabb – szögezte le magában és sebtiben lecsapott az első kóbor taxira, mely úgy félórányi zötykölődés után Gyula irodája előtt tette ki.

-         Szia Gerda- dobta fel lakkbőr táskáját a recepciós pultra gondterhelten – mondd, hogy Gyuszi idebenn van.

-         Szia Laura. – üdvözölte Gyula titkárnője kedvesen - Igen benn van, de épp egy Kínai delegációval tárgyal. Várnod kell.

-         Ezt nem hiszem el – zúgolódott kényesen – annyira sietek, és olyan fontos lenne beszélnem vele.

-         Már egy órája bezárkóztak, nem tart már soká.

-         Kedves vagy Gerda, de ne akarj becsapni – húzta félre a száját – egy ilyen buli akár estig eltarthat, nem most jöttem le a falvédőről.

-         Én nem úgy értettem – mentegetőzött Gerda

-         Nem érdekel hogy gondoltad – sértegette a semmiről sem tehető titkárnőt -  inkább hozz egy kávét, jut eszembe még ma nem is ittam.

Egy felfuvalkodott pulykakakashoz hasonlított Laura, de nem, még a pulyka sem annyira rátarti, mint amennyire a szőkeség, a feketéje kortyolgatása közben. Valami hihetetlen undor ült ki az arcára már az első korty elfogyasztásával párhuzamosan.

-         És Gyuszi ezt a pocsék kávét issza? Hihetetlen – mondta lekicsinylően.  Na jó nekem erre nincs időm, - pislantott az órájára - mindjárt a szerkesztőségbe kell lennem. Mondd meg Gyuszinak, hogy itt jártam, és feltétlen hívjon, ha végzett. Sürgős, - emelte parancsolóan mutatóujját a plafon irányába - ami azt jelenti, hogy első dolga legyen a kínaiak eltűnése után – vetette oda búcsúzás helyett a titkárnőnek, aki távozása után olyan nagyra nyújtotta felé a nyelvét ahogy csak a száján kifért.

-         Hát neked meg mi bajod? – lépett át a küszöbön Anita, Gyula könyvelője és kérdőn nézett a mindig mosolygós Gerdára, akit paprikás hangulatban talált – és mondd, miért szellőztetsz.

-         Itt volt a naccsága, - legyintett két oldalra kezeivel urasan -  „szenyorita” fő híradós személyesen. Jajj ez a kávé pocsék – adta elő játszi kényességgel az iménti jelenetet – Gyuszi is mért nincs itt, mikor nekem szükségem lenne rá.  Felfordult ettől a szőkétől a gyomrom.

-         Ah… és ezért szellőztetsz.

-         Hát nem érzed, milyen vaníliában úszik az iroda? Mintha egy nagy vanília fagyi kellős közepén ülnék. Ahhhh – rázta meg magát. 

Bizony – bizony a külső isten adta adottság, és persze ott vannak még a gének is. Vagy szépnek születünk vagy csúnyának, nincs beleszólásunk. Viszont az, hogy milyenek vagyunk, milyen ember válik belőlünk, azt alakíthatjuk, elleshetjük, vagy megtanulhatjuk szüleinktől. Mégis vannak, akik nem tudják hol a határ. Laura tökéletes külsejét bizony nagyon ellensúlyozza, sőt csúffá teszi az a valakit, aki odabenn a lelke legmélyén él, és irányítja tetteit.  A túlzott dinamizmus, a törtetés, hogy minél magasabbra szárnyaljunk akár anyagilag akár szellemileg, sokszor annyira a vonzalma alá kerít, bekebelez, hogy nem látjuk meg az igazán értékes pillanatokat. Elveszítünk gesztusokat, lenézünk másokat, kinevetjük azokat, akik nem jutottak olyan magaslatokig, mint mi, pedig ettől még nem kevesebbek. Polyáki Laura gazdag, sikeres, és vonzó. 28 évesen már pályája csúcsát tapossa, olyan szakmai díjakat zsebelt be, kitartó, és valóban profi munkájának köszönhetően, amelyre másoknak akár 40 évet is várniuk kell. Mégis akik ismerik, úgy, kollégák, felszínes barátnak mondott személyek, ismerősök, akár Gyula ismerősei, azt gondolják, neki csak megszületni volt nehéz, hiszen Gyula hátán keresztül sima út vezet a sikerhez. Pedig ez így ebben a megvilágításban nem teljesen igaz. Bár Gyulának sokat köszönhet, befolyást és látszólagos tiszteletet, Laura a semmiből indult. Sokat tanult azért, hogy elérje hőn dédelgetett álmát, hogy a médiában dolgozhasson.  Annak idején egy szál utazótáskával, és nagy reményekkel érkezett a fővárosba. Háttérmunkásokat kerestek egy kereskedelmi televízióban. Laura talpraesettnek született, el tudta adni magát, bármilyen hirtelen jött szituációban. Felvették, igaz csak mindenesnek. Annyi volt a feladata, hogy a szerkesztők keze alá dolgozzon, olykor kávét főzött, és kifényesítette az asztalokat, előkészítette- egy –egy fotózás helyszínét, meg ilyesmik. Itt barátkozott össze az egyik szórakoztató riportokat feltáró magazin szerkesztőjével, Klárával, magyarán az ő asszisztense lett. Úton voltak egy riportalany házához mikor Klára telefonja megszólalt, a kislányát baleset érte. Talán az ég rendezte így, talán csak a véletlen de a riportot végül Laura készítette el, ami olyan jól sikerült, hogy több megbízás is követte. Eztán Klára képernyőre került és Laura lett az, aki hozta a híreket. Mindkettejüket előléptették. A BLT megalakulásakor Laura megpályázta a hírszerkesztői munkakört, és nagy meglepetésére meg is kapta. Ezekben az időkben, egy riport kapcsán ismerkedett meg Rendes Gyulával, és amikor a szakma és a hatalom szövetséget köt akkor már nincs megállás. Rendes, több vasat éget a tűzben, és többek között részesedéssel bír a BLT-ben is. Természetesen a bimbózó kapcsolat sokat lendített Laura karrierjén, de szakmai hozzáállása ettől függetlenül is vitathatatlan. Talán nem is érné ennyi kritika, ha nem viselkedne úgy, mint egy hárpia, mint aki magáénak tudhatja az egész világot, még ha a világ valóban az övé is… Azóta Klára is átjött a csatornához, Laura közbenjárásával, aki talán egyedüli igaz barátnő Laura életében.

 Laura zaklatott állapotban lépett az utcára. Belső hangja egyértelművé tette, igen is jó nyomon jár. Minden idegszálával arra koncentrált, hogyan furakodhatna be a Pilis völgyébe. Fű alatt vagy hivatalosan, mindegy csak benn legyen. Nem sokat teketóriázott, hamarjában feltárcsázta a megfelelő telefonszámhoz tartozó férfit, az ő kis macikáját. A kis macika polgári nevén Rendes Gyula, 56 éves építész, mindössze csak 26 évvel idősebb az ő kis Laurájánál. Na igen… és nem mellesleg azon módos férfiak egyike, aki szerény kis vagyonának köszönhetően, az előkelő harmadik helyet érdemelte ki, a száz legvagyonosabb magyart listáján a 95-ös évben. És még mondja azt valaki, hogy a pénz nem boldogít. Ugyan már dehogynem. Elég csak ránézni a Laura – Gyula párosra, s már adja is magát a kérdés: vajon ez a csinos nő akkor is ennyire boldogan mosolyogna a hájpacni, kopaszodó, kerekarcú és idétlen vigyorú vénember mellet, ha csóró volna? Nehéz kérdés, tényleg az, de a válasz, nos szerintem mindenki ugyanarra voksol. Tény, hogy Gyula kedves, és intelligens, olyan férfi, aki mindenben Laura kedvét keresi, és képes is neki megadni mindent, amiről egy nő csak álmodhat. Mégis, a nagy ő, első ránézésre inkább gyomorforgató, mintsem izgató. Ezzel szemben Laura… Laura külsejében nem lehet hibát találni. Ő az a nő, akinek még a fogai is mindig tökéletesen csillognak, a nő, akinek platinaszőke hajat adományozott a természet, és búzakék szemeket, akinek a bőre a anélkül is puha és ragyamentes, hogy folyamatosan kozmetikusok radíroznák agyonra. A nő, aki smink nélkül is gyönyörű, reggel is, nyúzottan, ébredés után. Mindig ízlésesen, alkalomhoz illően öltözik. Rövid, már -már fiúsan tépettre nyírt trendi frizurájának köszönhetően, mégis feltűnik egyéniségében, a vagány csaj. Egy szó, mint száz, ők ketten a mese életre kelt szereplői: a legendás szépséget és a rút szörnyeteg. De lássuk be, Laura köztudottan kiállhatatlan természete miatt, tán az egész világon nem létezik más férfi, aki a gyönyörű kirakat ellenére elviselné őt a hétköznapok poklában. Ha másért nem is, hát ezért mindenképp kitüntetést érdemel az ő Rendes macikája.

„ A mindig elérem a célomat Laura „  dühösen csapta össze a mobiltelefonját és idegesen topogva kémlelte az utcát egy kóbor taxi reményében. Gyula telefonján a hangpostája jelentkezett. Eme üzenet azt jelezte, hogy a macika, épp valami fontos üzletet bonyolít. Laura mégsem várhatott. Az ő ügye is épp olyan fontos, ha nem fontosabb – szögezte le magában és sebtiben lecsapott az első kóbor taxira, mely úgy félórányi zötykölődés után Gyula irodája előtt tette ki.

-         Szia Gerda- dobta fel lakkbőr táskáját a recepciós pultra gondterhelten – mondd, hogy Gyuszi idebenn van.

-         Szia Laura. – üdvözölte Gyula titkárnője kedvesen - Igen benn van, de épp egy Kínai delegációval tárgyal. Várnod kell.

-         Ezt nem hiszem el – zúgolódott kényesen – annyira sietek, és olyan fontos lenne beszélnem vele.

-         Már egy órája bezárkóztak, nem tart már soká.

-         Kedves vagy Gerda, de ne akarj becsapni – húzta félre a száját – egy ilyen buli akár estig eltarthat, nem most jöttem le a falvédőről.

-         Én nem úgy értettem – mentegetőzött Gerda

-         Nem érdekel hogy gondoltad – sértegette a semmiről sem tehető titkárnőt -  inkább hozz egy kávét, jut eszembe még ma nem is ittam.

Egy felfuvalkodott pulykakakashoz hasonlított Laura, de nem, még a pulyka sem annyira rátarti, mint amennyire a szőkeség, a feketéje kortyolgatása közben. Valami hihetetlen undor ült ki az arcára már az első korty elfogyasztásával párhuzamosan.

-         És Gyuszi ezt a pocsék kávét issza? Hihetetlen – mondta lekicsinylően.  Na jó nekem erre nincs időm, - pislantott az órájára - mindjárt a szerkesztőségbe kell lennem. Mondd meg Gyuszinak, hogy itt jártam, és feltétlen hívjon, ha végzett. Sürgős, - emelte parancsolóan mutatóujját az plafon irányába - ami azt jelenti, hogy első dolga legyen a kínaiak eltűnése után – vetette oda búcsúzás helyett a titkárnőnek, aki távozása után olyan nagyra nyújtotta felé a nyelvét ahogy csak a száján kifért.

-         Hát neked meg mi bajod? – lépett át a küszöbön Anita, Gyula könyvelője és kérdőn nézett a mindig mosolygós Gerdára, akit paprikás hangulatban talált – és mondd, miért szellőztetsz.

-         Itt volt a naccsága, - legyintett két oldalra kezeivel urasan -  „szenyorita” fő híradós személyesen. Jajj ez a kávé pocsék – adta elő játszi kényességgel az iménti jelenetet – Gyuszi is mért nincs itt, mikor nekem szükségem lenne rá.  Felfordult ettől a szőkétől a gyomrom.

-         Ah… és ezért szellőztetsz.

-         Hát nem érzed, milyen vaníliában úszik az iroda? Mintha egy nagy vanília fagyi kellős közepén ülnék. Ahhhh – rázta meg magát. 

Bizony – bizony a külső isten adta adottság, és persze ott vannak még a gének is. Vagy szépnek születünk vagy csúnyának, nincs beleszólásunk. Viszont az, hogy milyenek vagyunk, milyen ember válik belőlünk, azt alakíthatjuk, elleshetjük, vagy megtanulhatjuk szüleinktől. Mégis vannak, akik nem tudják hol a határ. Laura tökéletes külsejét bizony nagyon ellensúlyozza, sőt csúffá teszi az a valakit, aki odabenn a lelke legmélyén él, és irányítja tetteit.  A túlzott dinamizmus, a törtetés, hogy minél magasabbra szárnyaljunk akár anyagilag akár szellemileg, sokszor annyira a vonzalma alá kerít, bekebelez, hogy nem látjuk meg az igazán értékes pillanatokat. Elveszítünk gesztusokat, lenézünk másokat, kinevetjük azokat, akik nem jutottak olyan magaslatokig, mint mi, pedig ettől még nem kevesebbek. Polyáki Laura gazdag, sikeres, és vonzó. 28 évesen már pályája csúcsát tapossa, olyan szakmai díjakat zsebelt be, kitartó, és valóban profi munkájának köszönhetően, amelyre másoknak akár 40 évet is várniuk kell. Mégis akik ismerik, úgy, kollégák, felszínes barátnak mondott személyek, ismerősök, akár Gyula ismerősei, azt gondolják, neki csak megszületni volt nehéz, hiszen Gyula hátán keresztül sima út vezet a sikerhez. Pedig ez így ebben a megvilágításban nem teljesen igaz. Bár Gyulának sokat köszönhet, befolyást és látszólagos tiszteletet, Laura a semmiből indult. Sokat tanult azért, hogy elérje hőn dédelgetett álmát, hogy a médiában dolgozhasson.  Annak idején egy szál utazótáskával, és nagy reményekkel érkezett a fővárosba. Háttérmunkásokat kerestek egy kereskedelmi televízióban. Laura talpraesettnek született, el tudta adni magát, bármilyen hirtelen jött szituációban. Felvették, igaz csak mindenesnek. Annyi volt a feladata, hogy a szerkesztők keze alá dolgozzon, olykor kávét főzött, és kifényesítette az asztalokat, előkészítette- egy –egy fotózás helyszínét, meg ilyesmik. Itt barátkozott össze az egyik szórakoztató riportokat feltáró magazin szerkesztőjével, Klárával, magyarán az ő asszisztense lett. Úton voltak egy riportalany házához mikor Klára telefonja megszólalt, a kislányát baleset érte. Talán az ég rendezte így, talán csak a véletlen de a riportot végül Laura készítette el, ami olyan jól sikerült, hogy több megbízás is követte. Eztán Klára képernyőre került és Laura lett az, aki hozta a híreket. Mindkettejüket előléptették. A BLT megalakulásakor Laura megpályázta a hírszerkesztői munkakört, és nagy meglepetésére meg is kapta. Ezekben az időkben, egy riport kapcsán ismerkedett meg Rendes Gyulával, és amikor a szakma és a hatalom szövetséget köt akkor már nincs megállás. Rendes, több vasat éget a tűzben, és többek között részesedéssel bír a BLT-ben is. Természetesen a bimbózó kapcsolat sokat lendített Laura karrierjén, de szakmai hozzáállása ettől függetlenül is vitathatatlan. Talán nem is érné ennyi kritika, ha nem viselkedne úgy, mint egy hárpia, mint aki magáénak tudhatja az egész világot, még ha a világ valóban az övé is… Azóta Klára is átjött a csatornához, Laura közbenjárásával, aki talán egyedüli igaz barátnő Laura életében.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://evettabright.blog.hu/api/trackback/id/tr832468265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.